Az ország legnépszerűbb gyógyszere a Leszarom tabletta – te is ezt szeded?

Forrás: praktikusajandekok.hu

Néhány embernél eljön az a pillanat, látva a magyarországi viszonyokat, a Fidesz működését, az ellenzéki pártok töketlenkedését és a civilek megosztottságát, amikor megunva ezt a rendszert, saját pártot alapít. Egy normális országban ugyan ilyesmi soha nem jutott volna eszébe, sőt, ha valaki néhány éve azt mondta volna neki, hogy párttaggá válik, harsányan röhögött volna 3 napig. Most már nem röhög. Dühös és tenni akar! Tenni akar valamit a jelen helyzet ellen, mert tudja,  ha ez a rendszer 2018-ban is a nyakunkon marad, soha többet nem tudunk belőle kilépni, és Orbántól majd csak akkor szabadul meg az ország, ha a temetésére harangoznak. A rothadást okozó hagyatékától azonban akkor sem.

A nagy számok törvénye alapján persze tudja, hogy nincs esélye, hiszen két oldalról is támadják majd: a Fidesz sem örül neki, és az ellenzéki pártok is rossz szemmel nézik az újonnan felbukkant vetélytársat. Az emberek többsége, aki ugyan szintén gyűlöli a jelenlegi rezsimet, de nem bízik az ellenzéki pártokban sem, szintén zsigerből köpködni kezdi az újonnan alakult szervezetet, és jönnek az agyakba égetett mantrák: kamupárt ez is, csak a pénzre hajt, felszalámizza az ellenzéket és még sorolhatnánk. A 22-es csapdája ez: nem kellenek a régiek, újakra van szükség, az újakban azonban nem bízunk, mert nem tudunk róluk semmit. Így hát minden marad a régiben, és Orbán vígan röhöghet a markába.

Összeül tehát 15 hasonlóképpen elkeseredett, de gondolkodó ember, és ünnepélyesen megalakítják a saját pártjukat. Aztán megpróbálják bejegyeztetni. A bejegyzés egy szabálytalan teniszmeccshez hasonlít: mire szerválnál, nem oda kell ütni, ahova eddig, megemelik a hálót, és csak olyan ütőt kapsz, amelyiknek egy nagy lyuk tátong a közepén. Ha ennek ellenére mégis sikerül “beszerválnod” a kérelmet az illetékes törvényszékre, biztos lehetsz abban, hogy találnak benne hibát. Vársz harminc napot (hiszen ennyi idő alatt már kellene érkeznie válasznak), majd hatvanat, hátha rosszul tudod a határidőt, aztán telefonálgatsz. No, persze, rövid úton kiderül, hogy a bíróval beszélni nem olyan egyszerű, egy héten csak egy adott napon lehet elérni, akkor is csak kb. 1-2 órányi időtartamig, így ha ezt lekésed (például azért, mert nem veszik fel a telefont a központban, vagy a bíró épp abban az időpontban szabadságon van, esetleg megbeszélésen vesz részt), akkor szépen lassan telnek a hetek, miközben a társaság már tűkön ül.

Időközben biztos, hogy a 15 alapítóból lesz néhány ember, aki valami oknál fogva vérig sértődik és kilép, így kezdheted elölről az egész procedúrát. Az elektronikus benyújtás után (más mód már nincs is rá) kb. 3 hónappal már meg is érkezik a hiánypótlásra történő felszólítás, és te döbbenten nézed a felsorolt “hibákat”, mert az egyik mondat, amit hiányolnak, ott van, csak két sorral lejjebb, a másik adatszolgáltatás, amit kérnek, pedig ellenkezik a jelenleg érvényben lévő jogszabályokkal. De átmászol ezen az aknamezős terepen is, és nem hagyod magad: benyújtod az összes, immáron javított dokumentumot újra. A labda az ellenfél térfelén pattog, most ők jönnek. A rutinos versenyzők, akik már próbálkoztak civil szervezet bejegyeztetésével, csak mosolyognak rajtad, és azt mondják, készülj fel egy jó féléves-egy éves várakozásra, valamint újabb és újabb hiánypótlásokra. De nem! A 2. benyújtás után 1 héttel megkapod a várva várt levelet az ügyfélkapudon keresztül, amelyben tájékoztatnak, hogy a pártod nyilvántartásba vétele megtörtént. Mielőtt azonban nagyon örülni kezdenél, kiderül, hogy ennek még jogerőre is kell emelkednie, és ha peches vagy, pont belecsúszol a bíróság nyári szünetébe. De te reménykedsz, vársz, majd újabb másfél hónap után óvatosan telefonálsz, hogy ugyan mondják már meg, jogerőre emelkedett-e már a bejegyzés. Utánanézünk – nyugtatnak meg, és valóban, pár nap múlva megkapod a jogerőre emelkedésről szóló papírodat is – egy hónappal korábbi dátummal. Vajon, ha nem nyüzsögsz, mikor küldik ki?

Innentől kezdve azt gondolnád, túl vagy a nehezén, hiszen bejegyzett pártod van. Na, most kapják meg a százmilliókat – károg egy “jól tájékozott” választó, aki életében sosem olvasta – miért is tette volna – a pártok finanszírozásáról szóló törvényt. Égnek emeled a tekinteted, és gyorsan kiszámolod, mennyit költöttetek eddig a saját zsebetekből a pártra, hiszen csak keveseknek adatik meg, hogy már a megalakulásuk előtt a  milliomos szervezetek táborába tartozzanak. Kiadások pedig vannak! Illene ugye egy weboldalt működtetni, domain nevet és tárhelyet vásárolni, és ha bénák vagytok a webszerkesztéshez, egy ahhoz értő szakembert is le kell akasztani valahonnan. Aztán kellene logó, megtervezhetitek ti magatok is, de hamar kiderül, hogy ha bármit is nyomtatni akartok ennek alapján, ahhoz bizony profi, vektoros grafika kell. Újabb feladat, még egy szakember! Közben a logó miatt újabb ember sértődik meg és lép ki, mert a többség nem fogadta el azt az ötletét, hogy napocska legyen a jelünk, mint az oviban, még akkor sem, ha a napocska kokárdát visel. Aztán kellene kitűző, jó lenne egy molinó, és bizony ideje lenne egy rendezvényt is tartani, ahol bemutatkozhattok. És már kereshetsz is egy bérelhető termet, ahol technika is van, és még ki is tudjátok fizetni az összedobott pénzekből. Felkészülhetsz arra is, hogy ezt bizony sokáig a saját zsebetekből fogjátok finanszírozni, hacsak nincs mögöttetek egy gazdag rokon, ismerős vagy egyéb szürke eminenciás. A rendezvényre persze némi büfé is kell, legalábbis kávé, ásványvíz és pogácsa. Úgyhogy ennyit arról, milyen baromira megéri pártot alapítani.

Közben az ember keresni kezdi a lehetséges szövetségeseket, akik hasonlóan gondolkoznak, mint ő. Jó néhányról azonban rögtön az elején kiderül, hogy ők valóban csak a pénzre és/vagy pozícióra hajtanak, és lehülyéznek, amiért nem vagy hajlandó bármit megígérni a választóknak, például 250 ezres minimálbért, 100 ezres feltétel nélküli alapjövedelmet és 100%-os nyugdíjemelést, mert szerintük a cél szentesíti az eszközt, és ezért bármi megígérhető, hiszen az nem kerül semmibe. És már megint itt állsz döbbenten, hiszen neked alapelved, hogy ne hazudozz és ne ígérj megvalósíthatatlan dolgokat, így csak azt tudod a választóknak mondani, hogy konkrét ígéreteket akkor teszel majd, ha pontosan látod, mi marad az államkasszában. Mert ez így korrekt.

Hozzá kell ahhoz is szoknod, hogy naponta legalább tíz ember fog megkeresni az ő fantasztikus és zseniális gondolataival, ötleteivel, mintha tulajdonosa lenne a bölcsek kövének, és azt állítja, egyedül ő tudja, hogyan győzhető le a Fidesz. Némelyik ötlettől falba vered a fejed, de akad köztük majdnem használható is, amely működhetne, ha ebben az országban demokrácia és korrekt választási törvény lenne. De nincs! Ötletelők és kritizálók tehát ezrével vannak, de ezek többsége csak kibic, aki elméletben profi úszó, a gyakorlatban azonban víziszonya van. Azaz szívesen lökne téged a vízbe, de vizes lenni nem akar. Ám ha valaki megpróbál cselekedni, rögtön kritika hegyeket kap, amelyben elmondják, mit csinál rosszul, miért utálják őt, és aznap épp miért menjen a francba, hiszen kritizálni a legkönnyebb. Ki azért finnyáskodik, mert ő bizony pártokkal nem dolgozik együtt, ki azért, mert ő ezzel vagy azzal nem lép szövetségre, van, aki azt mondja, csak a civilek hozhatnak változást, de ott is megy ám a nagy utálkozás és válogatás, hiszen “ha ő benne van, akkor én biztosan nem“!

Engem nagyon irritál ez az “én tudom”, ti meg csináljátok, amit mondok, és dolgozzátok halálra magatokat” hozzáállás. Majd ha beállsz, és velünk dolgozol, akkor hiteles leszel. Addig csak szócséplés az egész. Egyébként meg baromira emlékeztet engem ez az egész Aesopus szamaras meséjére, ahol akármit csinált apa és fia, mindig jött valaki, aki lehülyézte őket.

Aztán jönnek majd a varjak is, akik elkárogják neked, hogy úgysem nyerhetsz a választásokon. Ilyenkor megborzongok attól a kívülállástól, amit hallok: “ha nem ezt csináljátok, végetek van, bukni fogtok stb. Szóval nem nekünk van végünk közösen, azaz az ország lakosainak, hanem annak, aki nem fogadja meg a kéretlen tanácsosztók tanácsait? Amíg legalább egy csapat ember nem áll előre, és nem kezd egy irányba húzni, s amíg a nézőközönség nem jön rá, hogy minél többen segítenek, annál könnyebb és gyorsabb célba érni és eredményt elérni, addig szinte felesleges minden erőlködés.

Nekünk például van programunk. Gondoljátok, hogy bárki venné a fáradtságot – egy-két elvetemült értelmiségin kívül – és átolvasná? A netezők többsége még egy 3 soros cikket se olvas el, csak ránéz a képre, a címre és eszetlenül kommentel. Hiába van tíz ember, aki tenne, nem tud megmozdítani egy többmilliós, mozdulni nem akaró, “Leszarom tablettán” élő embertömeget.
Elméletben mindenki okos, de ha ilyen okos, miért nem valósítja meg gyakorlatban is az elképzelését, ahelyett, hogy másokra fanyalog?

Kicsit azt érzem, mintha állnék egy szakadék előtt, amelyet át kell ugranom, mire többen odajönnének, és elkezdenének segítő szándékkal oktatni arról, hogy milyen módszerrel ugorjam át a szakadékot, mert ha nem úgy teszek, le fogok zuhanni, mondják magabiztosan, noha én már többször gyakoroltam ilyet, ők pedig még sosem próbálták meg, csak olvastak róla. Úgyhogy lehet, hogy a szándék jó, de még jobb lenne egy buzdító, szurkoló, velünk rohanó tábor a negatív kibicek serege helyett.

Én sosem szoktam úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy úgysem fog sikerülni, mert akkor értelmetlen lenne bármibe is belekezdeni. Noha látom a realitásokat (és sajnos a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy Orbánék maradnak), én akkor is úgy dolgozom, mintha minden esélyünk meglenne ahhoz, hogy leváltsuk a jelenlegi rezsimet. Örülök, ha mások jól érzik magukat új, választott hazájukban, de én azt szeretném, ha az a világ itt lenne, az én hazámban. S aki nap mint nap látja az itteni történéseket, az pontosan tudja, hogy a szabályok nagyon megváltoztak, hiányoznak azok az alapok, amelyek egy valódi demokráciában megakadályoznák a rezsim döntéseinek végrehajtását. Egy jólétben élő ember hiába próbálja a hajléktalant megtanítani az ő pénzbeosztó rendszerére, mert nem azonosak a feltételek.

Így hát, végiggondolva azt, hogy a választásokon mindig van egy olyan szereplő, aki csak biodíszlet, aki csak addig szükséges kellék, ameddig behúzza az X-et a megfelelő rubrikába, s utána mehet a lomtárba, úgy gondoltam, ideje lenne a biodíszletnek saját pártot alapítania, saját magát képviselnie, és a saját érdekében beleszólni a politikába, a közéletbe. Ideje VÁLASZ-t kapni a kérdéseinkre, és ideje lerázni magunkról a fizikai és szellemi béklyókat. Ezért jött létre a Változást Akaró Szavazók Pártja, a VÁLASZ, amely a gondolkodó és tenni akaró, lenézett biodíszletek gyűjtőpártja.

Ha netán te is egyike vagy azoknak az embereknek, akik még nem találták meg a saját csapatukat, de örömmel lennél részese itthon az ország újjáépítésének, ha te sem hiszel a hazugságokban, ha már nem akarsz gyűlöletben élni, és szeretnéd, ha az ország tele lenne kiművelt emberfőkkel, ugord át velünk együtt a szakadékot!

Internet: http://valaszpart.hu

Facebook: VÁLASZ-ra várva csoport

Ui.: Holnap elmesélem, milyen keményen küzd a FIDESZ a pénzmosás ellen – ha nem a saját pénzéről van szó.


Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata