Kedves Pride-szervezők!
Az utóbbi években a legtöbbször részt vettem a felvonuláson, és más programokon is. Nem az a vita tárgya, hogy a minden valóban európai orszában megtartott LMBT-felvonulás inkább árt vagy inkább használ. A melegeknek is joguk van megmutatni magukat, bulizni egy jót, véleményt nyilvánítani. Akinek ez nem tetszik, bekaphatja. Ezen túl is tettük magunkat már évekkel ezelőtt. Most a kérdés megváltozott.
Miért érzem azt, hogy a Budapest Pride, ami a legnagyobb volumenű és legszélesebb szervezői- és közreműködői körre kiterjesztett magyarországi LMBTQ-esemény, mégis egy nagyon szűk mag kénye-kedve és legfőképp: értékrendje szerinti irányítás alatt áll? Miért érzem azt, hogy a kormánypropaganda által köztudatba épített „buzilobbi” nem abban a formában, ahogy azt Kövér László elgondolja, de működik? Méghozzá pontosan a Pride-szervezőinek köszönhetően.
Ismeretes, hogy Alok Vaid-Menon, aki a Budapest Pride meghívott előadója, nyilvános személyes platformjain és Darkmatter nevű duójának nyilvános platformján is megosztott anti-feminista, nőgyűlölő, áldozathibáztató, és nem utolsó sorban kislányokat szexualizáló, nemi és párkapcsolati erőszakot megengedő kijelentéseket. Jelenléte ellen az LMBTQ-közösségek is tiltakozásukat fejezték ki. Petíció is indult az előadás lemondásáért.
Kedves Pride-szervezők!
A programfüzetben sajnálatomra nem találtam olyan programot, amelyben a konzervatív gondolkodású, vagy legalábbis a nem teljes mértékben liberális embereknek is helye lenne. Ezt azért is furcsállom, mert ha a kislányokat megerőszakolók tettét legitimizáló, az áldozatokat hibáztató „vendég” előadása elfér, akkor nem értem, hogy miért nem férhet bele néhány vita is, ahol a sokszínű vélemények ütköztetésére kerül sor? Ha a Szabadelvű Gondolkodásért Alapítványnak jutott műsoridő, a konzervatív gondolkodásúaknak miért nem? Úgy kérdezem ezt, hogy a konzervatív gondolkodás olyan távol áll tőlem, mint Semjén Zsolttól a keresztényi szeretet.
Megértő vagyok azzal szemben, hogy külön programpontokat szántatok a „nem-bináris” embereknek, vagy éppen az LMBTQIA betűjelekről szóló tanácskozásnak. Azzal szemben viszont nem tudok megértő lenni, hogy miért nincsenek programok a Pride egyik legfontosabb céljáért: az elfogadtatásért. Ha nem vagyok teljesen érthető, mondok néhány lehetséges programot, amit szívesen láttam volna a sokszínű fesztiválon.
„Nem tesszük kötelezővé!” – sztereotípiákat boncolgató előadás a megismerésről, meghívott előadókkal, köztük olyanokkal, akik nem az LMBTQ-társadalom legnevesebb szószólói, hanem épp a másik álláspontot képviselik. Egy ilyen előadás izgalmas lenne heteroszexuálisoknak is.
„A fiam is meleg, kitagadtam, most mégis itt vagyok” – előadás szülőknek, akik elutasítóak voltak vagy jelenleg is azok a gyermekeikkel. Beszámolók, történetek a coming out utáni folyamatról, feldolgozási lehetőségekről.
„Meleg vagyok, de nem értek egyet az örökbefogadással!” – Beszélgetés olyan LMBTQ személyekkel, akik nem értenek egyet megosztó kérdésekben, mint az örökbefogadás vagy a házasság. Mert egy magát sokszínűnek valló közösségben ennek is helye van!
„Nem divatból csináljuk!” – a sajtó által lekapott néhány papnak öltözött vagy éppen ruha nélküli felvonuló helyett a racionalitás közvetítése a heteroszexuálisok felé. Orvosi, pszichológiai előadás a melegségről, annak mikéntjéről a legfrissebb kutatási eredmények, tudományos megközelítés felől.
Kedves Pride szervezők!
Nem akarunk olajat a tűzre! Nem akarjuk, hogy szűk kis csoportotok támadási felületet adjon az egész LMBTQ-társadalomnak! Nem akarunk újabb törvényjavaslatokat arról, hogy a meleg-propagandát betiltsák vagy éppen börtönbe zárják a homoszexuálisokat! Nem akarunk egy Oroszországhoz hasonló helyen élni, ahol félnünk kell mindentől!
Azzal, hogy teret adtok olyan előadóknak, akik szerint a kislányok megerőszakolása menő, nemcsak magatokat, hanem mindenkit lejárattok, aki érintett. Ehhez nincs jogotok! Nem beszélhettek egy sokszínű társadalom nevében, hiszen a vélemény nem egységes.
Ennek ellenére idén is elmegyek a Pride-ra, mert hiszek annak szükségszerűségében. Azt még nem döntöttem el, hogy egy „VALÓBAN SOKSZÍNŰ PRIDE-OT, SZARHÁZIAK NÉLKÜL” transzparenssel vagy csak úgy, ahogy eddig: szabadon.
Üdvözlettel,
Jabronka Richárd