Világos király kontra sötét paraszt – mondd, te kit választanál!

Ha egyedül vagyok, énekelgetek magamban. Olvasom a híreket, és arra eszmélek, hogy halkan dúdolgatom a KFT régi slágerét:

“Bábu vagy, nem te lépsz,
valaki irányít.
Jól vigyázz, mi lesz majd,
ha megun és leállít?
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb menekülsz.

Azt hiszem, nem hiszed,
nincs erőd, hogy észre vedd.
Nyisd ki a szemed!

Bábu vagy, bábu vagy,
valaki elvakít.
Bábu vagy, úgy mozogsz,
ahogy ő irányít.
Elszakad, elszakad
a zsinór, és leülsz.
Jól teszed, ha talpra állsz,
és mielőbb menekülsz.

Azt hiszem, nem hiszed,
nincs erőd, hogy észre vedd.
Nyisd ki a szemed!”

 

Igaza van! Bábuk vagyunk! Bábuk vagyunk egy arrogáns hatalmi játszmában, melyet egy olyan játékmester irányít, aki Magyarországot a privát játszóházának tekinti, és azt szeretné, ha mi lennénk benne a mozdulatban, néma figurák, akiket kedvére tologathat de-oda.

A “felcsúti bonsai-Cézár” országában van játékmunka (ők közmunkának hívják), játékpénz (ez a fizetésünk), viszont valódi a játékvonat, és néhány százmilliárdért valódi lakóházzá válik a Budai Vár is.

Van játékalkotmány, és vannak játékminiszterek is, akik akkor kerülnek kiválasztásra, ha hasonlítanak az autókban található bólogató játékkutyákhoz, és kedvenc színük a narancssárga. Szakmai hozzáértés nem követelmény, ám a futballban való jártasság előnyt jelent.

A Takarékoskodj nevű játékban az ország nagy hányada nem tud részt venni, hiszen esélye sincs megvenni a lakást, a bútorokat, a mosógépet, bár, ha erősen meghúzza nadrágszíjat, akkor talán egy régi Sokol rádióra futja, csak akkor egy hétig nem eszik a család.

A játékmestert, azaz a szotyolaköpködő miniszterelnököt ez nem zavarja, hiszen van a táblán elég narancssárga bábu, akiket már ellátott trafikokkal, termőföldekkel, magas fizetéssel járó pozíciókkal és maguktól növekedésnek induló luxusvillákkal.

Aki nem dob hatost (például az egyszerű ember, a nép fia), az nem tud a táblára kerülni. A biztonság kedvéért azonban a játékosok módosították a szabályokat, és a dobókockagyárak csak 0-tól 5-ig számozott kockákat gyárthatnak.

Így hát, mivel a táblán csak narancssárgák vannak, a játékország játékminiszterelnöke büszkén hirdeti játékhíradójában, hogy az ország jobban teljesít, elhúztunk Európa mellett, hogy Magyarország büszke és erős ország, hogy süvít a gazdaság, s teljes az egység, hiszen az ország lakóinak 99,9%-a fideszes, az átlagkereset pedig meghaladja a nettó 300.000 forintot … – naponta!

A játék végén mindig büszkén kijelenti, hogy lám, most sem hagyott senkit a tábla szélén.

A játékmester azonban féltékenyen vigyáz arra, hogy a táblán lévő játékosok közül nehogy valaki is megelőzze. Akinél felmerül ez a lehetőség, rögtön húzhat egy kártyát a következő felirattal: “Lépjen vissza a START mezőre!”

Én jobban szeretek sakkozni, mert szimpatikusabb számomra, ha a világos király győz, és nem a sötét paraszt!

Ez a játék nem az én játékom! Nem a mi játékunk! Mert ez a játék az életünkről és a jövőnkről szól. Mostanában olyan érzésem van, mintha feltámadt volna, Rákosi, Sztálin és Ceaușescu, s magukkal hozták volna a személyi kultuszt.

Popper Péter szavai csengenek a fülembe:

Csak választásoktól választásokig terjed a látóterük, soha nem lesz belőlük a szó churchilli értelmében államférfi, csak politikai sakálok csoportja. Valaki egyszer figyelmeztetett: ‐ Vigyázz! Ezek bűnözők! Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever.

Egyetértek. A centit már vágják! Mivel játékmesterünk, a világszínvonalú magyar futball mentora kedveli a közmondásokat, az ő nyelvén mondom:

A cérna elszakadt, a pohár betelt, sok lúd disznót győz! A társasjáték tábláján hamarosan kihúzod az utolsó kártyát, melyen ez áll:

“Bűncselekményt követtél el az országod ellen, tönkretetted a hazádat, így eddig szerzett javaidat vissza kell adnod a népnek. A következő 30 évben kimaradsz a dobásból!”


Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata