Az Európa Blokk méltó húsvéti, mondhatni, ünnepi szöveget tett közzé Facebook-oldalán, ez azonban nem a szokványos, békés hangulatú, meghitt írás, hanem azt az érzést közvetítő, amiről a csokinyuszik helyett a feltámadás jut eszünkbe. A Hazánk és a benne élők feltámadása.
Bár a hosszú hétvégére egy ünnepi megemlékezést terveztünk, de nem tudunk kibújni a bőrünkből. Az utóbbi napok eseményeinek hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat, így ez a mai nem egy hagyományos olvasnivaló lesz…
Húsvét, vagy pészach… a szabadság vágya és ajándéka szempontjából azt gondoljuk, teljesen mindegy.
A húsvét, a szabadulás, megváltás ünnepének neve különböző nyelveken más és más. Eredete azonban közös: ez a pészah, mely kikerülést, elkerülést jelent. A pészah a szabadság ünnepe. A biblia szerint e napon ünneplik a zsidók azt az eseményt, hogy Mózes próféta a 400 évig tartó egyiptomi rabságból kivezette népét, ezzel szabadítva meg őket rabságukból. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékezteti az ünneplőket.
A keresztény egyházak és híveik húsvétkor Jézus Krisztus feltámadását és vele az emberiség bűnöktől való megváltását ünnepli. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap – virágvasárnap – arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette bevonult Jeruzsálembe. Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora egyik mozzanataként megmosta a tanítványai lábát. Ezzel jelezve, hogy meg fogja szabadítani őket a bűneiktől. Nagycsütörtökön elfogták az Olajfák-hegyén, majd a zsidó húsvét előtt – nagypénteken – Poncius Pilátus halálra ítélte, és katonái keresztre feszítették. Életének feláldozásával magára vette az emberiség bűneit, és – amint azt előre megmondta – harmadnap, húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból…
Ami a zsidóknak az Egyiptomból való szabadulást, az egy kereszténynek a bűnös (Isten nélküli) élet elhagyását, mindkét népnek a szabadságot jelentette/jelenti! A nemhívők pedig ezeken a napokon az újjászületést, a tavasz eljövetelét ünnepelhetik, ezt az ünnepet a szabadság létezésének tudata csak megédesíti.
Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, április 10-én – a virágvasárnapi 80 ezres vonulás másnapján – a Hírtv Reggeli járat című műsorában beszélt a Lex CEU-ról, az egyesület nyújtotta komplex képzésről, mely a hajléktalanokat vezetési vissza a munkaerő piacra, és az interjú végére hagyta húsvéti üzenetét:
„A nagyhét a szabadságól szól. Az alapja a keresztény húsvétnak a zsidó pészah, ami holnap kezdődik, és a hét további napjain pedig a tegnapi nappal virágvasárnappal kezdődően pedig a nagyheti események. Mind a kettő arról szól, hogy a szabadságért áldozatot kell hozni, és az megéri. És, hogy ebben a szabadság felé való elindulásban mindenki fontos. Nem hagyhatunk senkit Egyiptomban, hanem mindenkit be kell várnunk, és a tempó az mindig aszerint alakul, hogy a leggyengébbek hogyan tudnak mozogni. Tehát mindenki elindul, és mindenki számít, és mindenki kap a mannából, hogyha máshonnan nem jut kenyér, és mindenki odaülhet az asztalhoz. Ilyenkor elhangzik, hogy aki éhes, az jöjjön és egyen velünk. Kifejezetten oda kell hívni a szegényeket, és mi azt gondoljuk, hogy így kerek a világ. Nem a sikeres emberekről szól, hanem mindannyiunkról, és ezért fontos nekünk a hajléktalanok élete, a sport, amivel csak az elmúlt évben 366 hajléktalan – vagy ahhoz közelálló – fiatal vett részt ezeken a programokon. Nagy kiváltság számunkra, hogy részesei lehetünk akár a szabadság vállalásának, akár kint most a tüntetők között…”
Most már várjuk az ünnep felszabadító érzését átérezve annak fontosságát, hogy napjainkban ránk, magyarokra nagyon ránk férne
– egy újkori Mózes azoknak, akik pészahot ünnepelnek …
– egy mai Krisztus azoknak akik húsvétot ünnepelnek…
Mert rohamtempóban sodródunk a rabszolgaság felé, és bűnünk is rengeteg!
Sajnos, kiszolgáltatottságunkban ma már ott tartunk, hogy a húsvéti ünnepeket sem tudja ez az ország békében, szeretetben és nyugalomban megkezdeni. Ugyanis nagypéntek előtti napon, nagycsütörtökön – az utolsó vacsora jegyében! – a Budai Központi Kerületi Bíróságon a pilátusi bíró elkövette azt a hibát, hogy a büntetés kiszabásában nem a népet kérdezte, hanem cezaromániás főnökét, ezért bűnösnek nyilvánította csoportosan elkövetett garázdaság és rongálás bűntettében azokat a civil tüntetőket (Gulyás Mártont és Varga Gergelyt), akik április 10-én a Sándor palotánál a politikai véleményüket merték kifejezni. Ügyüket, 72 órás indokolatlan fogva tartás után, gyorsított eljárásban tárgyalta a bíróság. Az itt történtek most már a diktatúra egyértelmű üzenetét jelentik az ország polgárai felé: így jár az, aki nem kussol! De mi is üzenünk a diktatúrának: NEM FÉLÜNK! MARCIBÓL ÉS GERGELYBŐL PEDIG – a hatalom szándékával ellentétben – HŐSÖK LETTEK!
A bírói ítélet alacsonyabb rendű jogszabályt helyezett a magasabb fölé, ezáltal egy alapvető emberi jogot – a szólás szabadságát – tiporta sárba. Ebből is jól látszik, a diktatúra (mert egyébként a természete ez…) nem enged! Éppen ezért eltakarítani is csak egyetlen módon lehet. Ha az elnyomott nép nem tűri tovább az elnyomást és nem enged, mert tudja:
“…habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr…”
Ezzel a Petőfi idézettel kívánunk kellemes ünnepeket és jó pihenést minden kedves olvasónknak abban a reményben, hogy a szabadulás hamarosan eljő!
A cikket beküldte: Karádi Vilma és Balogh Tibor