Az Európa Blokk Facebook-oldalán olvastuk ezt a bejegyzést, amit most változtatás nélkül közlünk felétek.
Életem első fele az ún. Kádár-korszakban kezdődött tanulással, emberré válással, családalapítással. A második felét pedig az állítólag még ma sem befejezett rendszerváltozás érájában élem. Akár szerencsésnek is tarthatnám magam, mert az én generációmat például – hosszú évszázadok után először – elkerülték a háborúk. Eddig még…
Mégis gigászi terheket cipelek magammal. Fölöslegeseket…
Hazug kor volt az életem első fele és a mostani is az! Az előbbi azért, mert eltitkolták előlem 56’ valódi történetét. Mert utólag tudtam meg, hogy alapvető jogaimban korlátoztak. És mert egy, a saját gazdasági túlélésére is alkalmatlan politikai rendszerben leginkább csak egy szófogadó pajtás lehettem. Ez a mai viszont azért hazug és álságos, mert a politika – a kezdeti remények után – egy még hazugabb és még sötétebb történelmi korunkba juttatott vissza. Ahol a gazdaság “motorja” az állami szinten űzött korrupció, elfogadott “eszmevilága” pedig az általános és mindenki mással szembeni gyűlölet!
Az utánam jövő generáció – a gyerekeim!!! – már egy ilyen társadalomban nevelkedik, tervezné a jövőt. Tudom és látom…
Úgy érzem, van még bennem annyi erő, hogy ezen változtassak. Persze nem könnyű a helyzet, mert látom, hogy a politikusok legtöbbje, akikre – választás útján – jószívvel rábízta magát ez az ország, leginkább visszaélt a hatalommal. Ezért egy igazságosabb társadalom felé vezető úton nem számíthatok rájuk. Ugyanakkor azt is tudom, hogy egyedül semmire sem megyek. Mégis bizakodással tölt el az, hogy most már jól érzékelhetően egyre többen vagyunk azok, akik ugyanezt gondoljuk.
Úgy látszik, minden kornak és korosztálynak van valamilyen kiemelt történelmi küldetése. És amit ilyenkor tesz, azt leginkább az utókor érdekében kell megtennie.
Az én korosztályomnak most az a feladata, hogy a XXI. századba visszatért újhorthys bűnözői világot egyszer s mindenkorra lezárja, végleg elzavarja.
Tiszta és nyugodt tekintettel szeretnék a gyerekeim és az unokáim szemébe nézni. Abban a hitben és tudatban szeretném majd magukra hagyni őket, hogy amikor a hazámban olyan világ akart uralomra jutni, és véglegesen berendezkedni, amely az utánam jövő generációk életét is veszélybe sodorta volna, akkor az ezzel szembeni kötelességemnek eleget tettem, a feladatomat pedig elláttam…
Március 15-én jelenléteddel támogasd valamelyik – az orbáni diktatúra ellen tiltakozó – utcai demonstrációt, délután (14:30) pedig SÉTÁLJ TE IS az Operától a Kossuth térre az ÚJ KÖZTÁRSASÁGÉRT!