Demszky Gábor kiállt a nyilvánosság elé, és megdöbbentő felhívást tett közzé

Kép forrása: Index.hu

Az Európa Blokk tolmácsolásában tesszük közzé Demszky Gábor szavait, és az ehhez kapcsolódó hozadékokat.


Demszky Gábor – aki a 1989/90-es rendszerváltozás meghatározó politikusa volt, majd pedig Budapestet két évtizeden keresztül főpolgármesterként vezette – a HVG március 3-i számában ismét megszólalt. A Kádár rendszerben is ellenálló Demszky, most az orbáni diktatúrában az alábbi össznépi tennivalót javasolja (megjegyzem, az Európa Blokk ezt már elég régóta szajkózza): …

“Erőszakmentes polgári engedetlenségi akciókra és hatásos civil kezdeményezésekre van szükség…” Sőt, még azt is hozzátette, hogy támogatja a választások bojkottját is.

A rendszerbojkott fogalma: politikában, illetve gazdaságban a kapcsolatok megszüntetése, kiközösítés; munka beszüntetése. Ezen belül a választási bojkott fogalma: a választáson való részvételre jogosult polgárok nem vesznek részt a hivatalosan kitűzött választáson sem. A hangsúly a kiközösítésen van, melynek során a fennálló diktatúra rendszerét teljesen kizárjuk a társadalom közösségéből.

Ez utóbbi megoldás (a választási bojkott) esetünkben azért veszélyes, mert a jelenlegi választási törvényünk mellett – mely egyfordulós és érvényességének megállapításához részvételi minimumot nem köt ki – a fennálló rezsim megerősített védvonalai a választási körzethatárok újrarajzolásával, az ellenőrizhetetlen – lassan milliós nagyságrendű! – külhoni levélszavazatok lehetősége szemben a külföldön dolgozó magyar állampolgárok szavazási lehetőségével – mely egyre erősebben korlátozódik -, valamint az itthoni kiszolgáltatott helyzetű megfélemlített és/vagy megvásárolt szavazók mind-mind a jelenlegi hatalom győzelmét garantálják!

Ezért mindenképp az első javaslat, a rendszerbojkott (az erőszakmentes polgári engedetlenségi akciók) a megoldás!
Magyarországon máig lényegében kizárólag ágazati szintű bojkott kezdeményezések voltak, azaz eddig még senki nem közösítette ki a fasisztoid jegyeket magán hordó, a gazdasági bűnözést is állami szinten űző orbáni-diktatúrát.

Rendszerbojkott akkor valósulna meg, illetve hozná el a kívánt sikert, ha a társadalom közössége kellő számban közösítené ki a ma fennálló rezsimet. Éppen úgy, ahogy Arany János A Walesi bárdok c. költeményében is olvashatjuk, …a háborút ugyan megnyerte a király, de a nép mégis kiközösíti őt…

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Ugyanis azzal, hogy az önkényuralom minden egyes rezdülésére úgy reagálnak a pártok, hogy eltűrik: bármit mondanak, az falra hány borsó lehet, a média, mert elfogadják, hogy a hatalomnak csak szócsövei lehetnek, a közéletben aktív azon polgárok, akik minduntalan és csupán csak véleményezik a rendszer éppen aktuálisan bedobott és lerágandó csontjait (pl. itt a face-n is), azaz beéri pusztán annyival, hogy locsog, vagy fütyül, de az „éljen a haza! Menjetek haza” /forrás: Dollárpapa c. film/ után tényleg hazamennek ahelyett, hogy megszervezve a FOLYAMATOS és TÖMEGES jelenlétet, érdemben kimondva a lényeget, nem tágítanak, míg el nem érik a céljukat, azok az ilyen magatartásukkal mindannyian a mai politikusbűnöző rendszert – az általános kiközösítés helyett – éppenséggel életben tartják!!!

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Pedig könnyű belátni, hogy a társadalom által kiközösített, bojkottált rendszer nagyon hamar életképtelenné válik. Pontosan ugyanúgy, mint a gyökerétől megfosztott gyomnövény. A példának felhozott versben a diktátor a kiközösítésébe beleőrül:

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma…

A helyzet az, hogy amíg a fejlett és demokratikus Európa közösségének Magyarország (még!) tagja, addig nyugodtan kiközösíthetnénk, mondhatnám hazafias kötelességünk kiközösíteni ezt a mai diktatúrát! Nem belemenve a részletekbe, nem lereagálva minden tettét, hanem folyamatosan, a felbukkanó újabb gaztetteit, ítéletet hirdetéseit követően kell elfordulni tőle. Soha nem arra válaszolni, amit mond vagy tesz, hanem mindig csak azt közölni, ami történni fog vele:

Elhullt csatában a derék –
No, halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Éppen úgy, mint a szolidaritás hatalmát csodálatosan érzékeltető legújabb Oscar-díjas filmünkben, a Mindenki-ben, ahol a kórus mindaddig csak tátog, amíg a diktátor a színpadon áll…


Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata