Józsi bácsi minden reggel telefonon ébresztett – nekrológom Torgyánról

Sosem szimpatizáltam vele, de amikor kisgyerek voltam, és ő beszélt a TV-ben, mindig nevettem. Valószínűleg a furcsa, torgyáni hanghordozása miatt, de a szüleim és a nagyszüleim gyakran szóltak, ha valamit éppen alkotott a Mester, és én már futottam is a TV elé. Aztán telt-múlt az idő, és rájöttem, hogy ugyan a szövegei telis-tele vannak számomra összeegyeztethetetlen gyűlölködésekkel, felesleges konzervativizmussal és meredek ötletekkel, még a baloldali szavazók is elvannak vele. A karakterével. Ezt a karaktert láttam meg, amikor az előző újságnál, ahol dolgoztam, felkértem őt bloggernek.

Az említett lap akkoriban még ellenzéki szemléletű volt, de Torgyán elfért a ballib gondolkodók között, akik alkalomszerűen publikáltak. Noha a későbbiekben már egyre kevesebben olvasták, kezdetben még újdonságnak számított, hogy visszahoztuk Józsi bácsit a köztudatba. Készítettem is vele egy nagyinterjút. A Torgyán-rezidenciában fogadott, a régi ügyvédi irodájában, ami mostanra már inkább a dolgozószoba funkcióját látta el. Megkínált rágcsálnivalóval, kávéval, és miközben utóbbit készítette, kénytelen voltam megkérdezni tőle, miért lóg a falon egy emberméretű Torgyán-portré. Nem engedte meg, hogy lefotózzam, de emlékeim szerint olyasféle festmény volt, mint amit Horthy Miklósról festettek. Talán még díszegyenruha is volt rajta. Állítása szerint az egyik rajongója küldte neki postán…

Túltettem magam a festményen, elkészítettük az interjút, elmondta, hogy miként ismerte meg a feleségét, Cseh Máriát, az egykori operettprimadonnát és kisgazda honanyát a mozi szünetében (adásszünetében, mint ezt később korrigálnom kellett, ugyanis kiabálva hívott fel, amiért nem vittem magammal “magnetofont”)… tehát egy váratlan adásszünetben ismerkedtek meg, nem pedig a film közbe iktatott, kiszámítható szünetben, csak a pontosság kedvéért. Beszélt a gyermekeiről, a munkásságáról, Kuncze Gáborral való viszonyáról és minden másról, amiről Torgyánt ilyenkor kérdezni lehetett. Élőben azonban nem volt vicces. Egyáltalán nem.

Nagyon is mogorva embernek írnám le, aki ugyan figyel az etikettre, próbál kedves lenni, amikor azonban róla van szó, nem enged tréfát. “Nálam minden vesszőnek a helyén kell lennie” – mondta el ezt gyakran. A poénokat egyáltalán nem értette, vagy nem akarta megtörni a helyzet komolyságát azzal, hogy reagál rájuk. Az interjú végeztével kaptam tőle néhány könyvet. Az egyik egy kereszténységről szóló, rózsaszín (nem értettem, miért az) vaskos könyv. Belelapoztam, de ha fél évem lenne, amikor nem kellene semmit csinálnom, akkor is inkább a telefonkönyvet olvasnám. A másik a Humor a házban című, az már izgalmasabbnak bizonyult. (Ekkor még nem jelent meg a legújabb: Száll a turul fészkére.) Elbúcsúztunk, lőttünk még egy szelfit, és nem gondoltam, hogy ezentúl még korábban kell kelnem, mint ahogy az újság megkövetelte, hiszen Józsi bácsi különféle kérdésekkel hívogatni fog.

Nagyon korán képes volt hívni azzal, hogy: “Jablonkay főszerkesztő úr (képtelen volt megjegyezni, hogy Jabronka), hát találtam még egy vesszőt az egyik bejegyzésemben, ami helytelenül került oda, mondtam is már a gépírőnőmnek, hogy legközelebb különösen ügyeljen. Ki tudja ezt most javítani?” – Ilyen és ehhez hasonló kérésekkel bombázott, és akkoriban már kétszer is megbántam, hogy felkerestem valaha is, azonban később már nem zavart. Megszoktam, hogy ébredni igazán Torgyán Józseffel a legjobb, hiszen akkor tuti, hogy nem alszom el, és az a hanghordozás a telefonban mindig szebbé tette a napomat.

Egy idő után azon kaptam magam, hogy néha már én is felhívom. Amikor kórházba került, megijedtem, és telefonáltam is hozzátartozójának, aki megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, csak túlhajszolta magát. Ma kaptam a hírt, hogy végleg. Teljes szellemi épségben.

Már nem éli meg, hogy Kárpátalját visszacsatoljuk, vagy hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje körbehordozza a Szent koronát. Isten veled, Józsi bácsi!


Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata