Őszinte és fájdalmas bejegyzést fogalmazott meg az MSZP volt szóvivője

Török Zsolt az MSZP volt szóvivője meglehetősen nyílt és őszinte Facebook-kiírást tett közzé, amelyben rávilágít arra, hogy mennyire is vagyunk szabadok Orbán Viktor demokráciája alatt…

“Bejegyzés gyermekeinknek

1. A minap egy olyan baráti társaság beszélgetésénél lehettem jelen, akik egy vidéki városban jártak közös iskolába, már több, mint fél évszázada. Aztán mindegyiküket másfelé repítette az élet, de olykor találkoznak, beszélgetnek, emlékeznek. Valahogy szóba került, hogy egyikük részt vett a hatvanas évek végén tartott egyik diákparlament szervezésében. Határozottan állította, hogy a KISZ központból abba nem szóltak bele, hogy ki miről akar beszélni, ki mit fog mondani, még a beszédeket sem kellett előre leadni, bár abba beleszóltak, hogy kik szóljanak mindenképp hozzá (területi elv, vidék-Budapest egyensúly, fiú-lány arány…). S ez onnan jött fel, hogy a hetekben tartott diákparlamentben félbeszakítottak egy gimnazistát, aki kritizálta a kormány oktatáspolitikáját, s átírattatták vele a felszólalását.

2. A minap egy jól menő cég, sikeres középvezetőjét meglátva, ugrott be, hogy én Őt ismerem. Sőt, évtizedekkel ezelőtt, tábori túrák alkalmával a nyakamban is vittem, még mint néhány éves kisgyereket. Örültem, hogy láttam, de zavart mosolyát látva és mivel féltem pozícióját csak úgy köszöntünk egymásnak, hogy senki ne hallja, csak egymás szájáról olvastuk le a szia-hello-t. Nem mentem oda hozzá, hogy ne kompromittáljam, nehogy a karrierjébe kerüljön találkozásunk, hiszen ma már a verseny szféra bizonyos területein is gáz lehet az ellenzéki ismeretségekből. Bár a rendszerváltás előtt még csak középiskolás voltam, de tudom, hogy már akkor nem volt komoly gond, ha a rendszernek nem tetsző gondolatokat fogalmaztál meg. A földrajz tanárunk 1985-86-ban mesélt nekünk a gabcikovói vízlépcsőről, mely jelentős természeti károkat okozhat és sokba kerül. Évekkel később ez, a Bős-Nagymarosi vízlépcső lett a rendszerváltás egyik szimbóluma, amelyről azóta tudjuk, hogy bár a környezetre tényleg hatott, de zöldenergiát termel. Mégis, akkoriban erről beszélni, s ezáltal a kormányzatot, a politikai vezetőket, s ezzel magát a rendszert kritizálni, már nem volt kockázatos, ha ezt 14-15 éves diákoknak is el lehetett mondani. A tanárunknak sem bicsaklott meg emiatt a karrierje. Bár a talpnyalók akkor is gyorsabban haladtak a ranglétrán felfelé, de nem volt kötelező a rendszert elvtelenül kiszolgálni akkor sem, és most sem.

3. A minap, a közös adónkból, 83 milliárd forintért fenntartott “közszolgálati” tv-n, majd a tőlünk szerzett pénzből vett kereskedelmi tv-n nyomta a kormányzati propagandát egy nyugdíjas hölgy. Ment a bullshit rendesen, a vezér istenítése, a rendszer dicsérete, s a valóságról egy szó sem esett.
Élénken emlékszem, hogy ’89. decemberében – az akkori technikai viszonyokhoz képest – szinte online követhettük a romániai forradalom eseményeit, hogy az ÁLLAMI sajtóban egyre-másra jelentek meg a korrupt, vagy hatalmukkal más módon visszaélő politikusokról az őket leleplező riportok az állampárti időkben.
Csak 3 példa 1 héten: a diákparlament, a munkahelyi karrier, az állami propaganda.
Gyerekeink, ne feledjétek szavainkat!”


Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata