“Mardos a bűntudat” – kíméletlenül őszinte vallomás a Fidesz működéséről

Tudtuk. Mindig is tisztában voltunk vele, hiszen mindannyiunk családjában, ismeretségi körében vannak közalkalmazottak, önkormányzati dolgozók, vagy éppen állami fennhatóság alatt álló intézmények munkatársai. Mégsem szóltunk semmit. Én sem mertem szólni. Mert nem a saját bőrömet vittem volna a vásárra…

Amikor tinédzserként azt mondták nekem, hogy vigyázzak a megszólalásaimmal, ne kötődjek a baloldalhoz, ne vegyek részt ellenzéki rendezvényeken, főként ne látszódjak a kamerák felvételein, mert elrontom az életem, csak legyintettem. Kamaszként azt gondoltam, ezek csak túlzások, az előző rendszer tapasztalatainak kísértése vagy valami tőlünk távol álló jelenség. Később aztán feltűnt, hogy a városi civil életben már nem látnak szívesen, hiszen a személyemmel is “beleviszem a politikát” bármibe, amihez nekikezdek. Noha ez nem volt igaz, hiszen ha valaki a településért akar tenni valamit, ahol él, nem az országos politika révén cselekszik, a Fidesz gépezete már ezen a ponton beindult.

Családtagok és barátok kerestek meg azzal, hogy közintézmények dolgozóiként, meggyőződésüktől függetlenül, munkaidőben kellett házalniuk, hogy megfelelő számú aláírást gyűjtsenek a rezsicsökkentés megvédéséért. Külön képzésben részesültek, ahol számukra ismeretlen emberek tanították be őket a kommunikációs trükkökre, a Fidesz melletti érvelésre. Nem szóltam, mert nem tehettem, hiszen ezzel bajba sodortam volna a szeretteimet.

Akkor sem mondtam semmit, amikor egy takarítói munka felvételénél utasították el azt a barátomat, akit láttak egy városi híradóban valamelyik ellenzéki rendezvényen készült tudósítás során. Miért nem? Mert végül alkut kötött a munkáltatóval: segítenek neki elhelyezkedni, ha “nem villog többet” a rossz oldalon. Legszívesebben világgá kürtöltem volna, de féltem, hogy az illető soha nem talál megélhetést biztosító állást, ha fejbe dobom a mentőövvel.

A nyilvánosság ereje egy kitűnően kiépített rendszerben néha már kontraproduktív. A Fidesz pedig tudatosan működik így. A Facebook széles körű elterjedése kedvezett a kormánypártnak. Egy időben még megjelöltem a közös fényképeken a barátaimat, később már ezt sem mertem, mert volt köztük olyan, akinek leszóltak, hogy “nem túl egészséges a Jabronkával fotózkodni.”

Most, hogy a Fidesz újabb rezsicsökkentésre készül, a közintézmények dolgozói megint kellemetlen helyzetbe kerültek, mert a munkájuk mellett a Párt utasítása szerint kell eljárniuk, és körbehívogatni egy vaskos címlistát, hiszen a Brüsszel elleni védelem sikeressége mindannyiunk érdeke. Akinek mégsem, annak kívül tágasabb.

Bármennyire is szeretnék, most sem szólhatok azokról a konkrét esetekről, amelyekről tudomásom van. A Fidesz apparátusa nem csak a párttagokból és a párt által foglalkoztatottakból áll. Ide tartoznak még azok a közalkalmazottak is, akik valójában nem akarnak részt venni ebben az aljasságban, de kénytelenek rá, mert máskülönben másnap nem kell bemenniük dolgozni.

Tudok olyanról is, aki fideszesként kapott középvezetői pozíciót közintézményben, így belülről tudja felügyelni azokat, akik lehetséges ellenségei a rendszernek. Ő maga pedig megbízásokat kap a munkáján felül városi rendezvényeken, egy-egy pályázat lebonyolításánál és minden olyan helyen, ahol honorálható a Párt iránti elkötelezettség.

Szégyellem magam. Bűntudatom van, amiért ezt a cikket nem konkrét nevekkel és esetekkel írtam meg, hogy ráfázzanak azok a gazemberek, akik mindennek szerves részei. Kiállnék, és hangosan kiáltanék, de nem tehetem. Egyelőre nem…

Ez a bűntudat egészen addig fog kísérni, amíg el nem jön az az idő, amikor minden nyilvánosságra kerül, és akik asszisztáltak ezekhez a szörnyűségekhez egytől-egyig börtönbe kerülnek.

Ahogy erre gondolok, kitartóbban hordozom még a bűntudatot…


Oszd meg ezt a cikket, hogy mindenki lássa, miként működik valójában a Fidesz!

2 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published.