Áder János ivóvízzel húzta le klotyóját, majd megsiratta a szomjazókat

A víz ma a legveszélyeztetettebb erőforrás, ezért el kell érni, hogy a víz váljon a politikai gondolkodás és cselekvés legfontosabb kérdésévé – jelentette ki Áder János köztársasági elnök a Budapesti Víz Világtalálkozó 2016-ot megnyitó beszédében hétfőn, Budapesten.

Hangsúlyozta: megfelelő mennyiségű és minőségű víz nélkül nincs elegendő élelmiszer, nincs további ipari fejlődés, és nincs fenntartható urbanizáció, a víz a béke és a biztonság záloga is. Szerinte a népesség további gyarapodása és az élelmiszerfogyasztás növekedése 2030-ig a mostani vízfogyasztás további 30 százalékos növekedését eredményezi, ráadásul az iparnak 2050-ig minimum 50 százalékkal több vízre lesz szüksége.

Arról is beszélt: a Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 résztvevői azért gyűltek össze, hogy megoldásokat találjanak a közös gondokra.

Megoldási javaslatunk Ádernek

Nem kell bálnamentő természetvédőknek lennünk ahhoz, hogy lássuk, botrányos pazarlás zajlik Magyarországon (is) az ivóvíz tekintetében. Mindezt beruházásokkal, szabályozásokkal nagymértékben csökkenteni lehet. Nem szükséges szuperbonyolult szerkezetek bevetésére gondolnunk, elég, ha csak az alapvető szokásainkon változtatunk.

Kezdjük ott, hogy nem ivóvízzel kéne lehúzni a WC-t, amiből nálunk ugyan bőség van, (egyelőre) másutt viszont ötven kilométert is gyalogolnak a családok, hogy viszonylag tiszta vízhez jussanak. Az ivóvíz-felhasználás csökkentésére megoldás lehet a kútvíz felhasználása is a háztartásban.

Magyarországon – ahogy egyébként máshol is, nem vagyunk ebben egyedülállók -, a talajvíz annyira elszennyeződött, hogy az ásott kutak vize már öntözésre sem nagyon alkalmas. A fúrt kutak vize azonban már igen. Sőt, egyénileg megoldható, hogy a háztartás egy részét rákössük a kútvízre, így nem az ivóvízbázist terheljük a vécéöblítéssel.

Ami a föld fölött van, az a gazdáé, ami a föld alatt, az a királyé

A mondás a mai napig is igaz. A víz, mivel a föld alatt folyik, az állam tulajdona. Akkor is, ha a mi telkünk épült rá. Tehát meg kell venni. Kutat fúratni csak engedéllyel lehet. Ha csak öntözésre kell, és nem haladja meg a vízkivétel az évi 500 m3 mennyiséget, a jegyző adhat erre engedélyt (vízjogi engedély). A technikai előírásokat itt is be kell tartani, ugyanúgy, mint a nem engedélyköteles építmények építésénél. Ha a házba akarjuk bevezetni, akkor már vízügyi kell, és a felhasznált víz után fizetni kell, sőt a csatornába engedés után is. Ugyanis mindegy honnan kerül a csatornába a víz, azt tisztítani kell, és annyi víz tisztítását kell(ene) fizetni, amennyit a csatornába engedünk. Még így is olcsóbb egyébként, mint ha ivóvízzel mosnánk, öblítenénk a vécét, mivel nem kell megfizetnünk az ivóvíz kivételének, tisztításának, a vízvezeték-hálózat fenntartásának költségeit, és az egyéb járulékos költségeket.

Ha mindezt nem egyénileg intézzük, hanem állami és EU-s támogatással, néhány év alatt eljuthatunk oda, hogy  a legtöbb háztartásban kútvízzel öblítjük le a WC-t, nem pedig értékes ivóvízzel. Ez persze csak egy laikus javaslat, számos módja lenne még annak, hogy ne pazaroljuk el a vizet. (Pl. Sok helyen már víz nélküli, higiénikus piszoárok is működnek, miért ne lehetne ezeket beszerelni a közintézményekbe?)

A lényeg, hogy míg Áder János vízügyi konferencián osztja az észt, a szünetben kimegy a klotyóra, és 20 liter ivóvízzel leöblíti az ebédet a csatornába. Köszönjük!