Az összezsúfolt, pucér nőknek el kellett viselni a férfiak játékát a zuhanyzóban

Már a megérkezés élménye is sokkoló volt: a fürdőben meztelenül kellett várakozniuk, és ki voltak téve a férfiak mocskos viccelődéseinek. Ők voltak azok a nők, akik “a nép ellenségeinek feleségeiként” raboskodtak a gulagokban.

„Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam. Én akkor már férjnél voltam, lányom is született. Mariska is férjhez ment, életet adott két egészséges leánygyermeknek. Dolgosan teltek-múltak az éveink, amikor egy szép napon beállított egy orosz orvos a faluba, egy kisfiúval. Ekkor derült fény Mariska barátnőm titkára. Ugyanis amikor én hazajöttem, ő összejött a lágerben egy orosz, kaukázusi orvossal, fia született tőle. A gyermek 13 hónapos volt, amikor ő hazatért, de nem hozhatta magával. Otthagyta a gyermeket az orvossal, nem is beszélt róla, még nekem sem. Ha az orvos nem jön a faluba, sosem derül fény a titokra. Ezután Mariska házassága megromlott, el is váltak. Hamar meghalt, a temetésére eljött az orvos is, meg a fiú is” – e történetet 94 éves visszaemlékező ma is csak úgy mesélte el, ha őt nem nevezik meg az írásban a mult-kor.hu portálnak.

Az első hallásra talán képtelennek tűnő történet is szép példája annak, hogy a női Gulág-történetek mennyiben mások a férfiak történeteihez képest: ebben az elbeszélő önmagát tisztességes nőként, barátnőjét megtévedt nőként ábrázolja, aki nemcsak hogy gyereket szült, hanem ott is hagyta, a gyermek apja azonban tisztességgel felnevelte, és vele is akarta tartani a kapcsolatot. A múltja, titka üldözte a nőt, hiába akarta elkendőzni az egykor történteket, a gyermek elhagyása miatt meg kellett bűnhődnie: a később kötött házassága tönkrement.

Anne Applebaum adatai szerint 18 millió fő raboskodott a Gulágon, a nők sok esetben csak azért, mert „a nép ellenségének” feleségei voltak. Applebaum 1942-es adata szerint a foglyok 17 százaléka nő volt. Katryna Cook kutatásai szerint is a női foglyok élete és emlékei a Gulágon töltött időszakkal kapcsolatban mások, mint a férfiaké.

A kormány is fontosnak tartja a megemlékezést

Közös feladatnak nevezte a hét évtizede kezdődött tragédia emlékének őrzését a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a Gulágra hurcoltakról szóló pénteki budapesti konferencián.

Egy nemzet jövője elválaszthatatlan a múltjától, ezért “közös feladatunk őrizni” a hetven éve történtek emlékét – hangsúlyozta Szilágyi Péter A Kárpát-medence elveszített területeiről (Kárpátalja, Erdély, Felvidék és Délvidék) szovjet típusú táborokba hurcoltak kálváriája című konferencián.

Emlékeztetett: a Kárpát-medencéből nyolcszázezer magyart és németet hurcoltak el hadifogolyként vagy internáltként a Gulágra, több százezer emberi sorsot törve ezzel ketté, sokan pedig sosem tértek vissza a fogságból. A témával foglalkozó szakemberekről azt mondta: nemzeti múltunk hiteles őrzése az összmagyarságnak tett szolgálat.

A Gulágot megjárt hősök, élők és holtak, példaképek az egész nemzet számára, az ember legyőzhetetlenségének és a hitnek a példaképei, akik megmutatták, miként lehet a legkiszolgáltatottabb helyzetben is megőrizni a reményt és az emberi méltóságot – fogalmazott Szilágyi Péter.

Azért érdemes imádkoznunk, hogy egyszer az életben történjen meg, hogy a Fidesz egy gulag-megemlékezést felhasználva nem szövi tele a beszédeket utódpártozással, komcsizással. Mindaddig méltatlan a gulag-emlékek megismertetésére való törekvés…


Kérjük, ossza meg ezt a cikket, és likeoljon minket a Facebookon!
Nekünk ezzel segíthet.



Tisztelettel köszönjük! Az Ellenszél csapata